A brazil jiu-jitsu harcművészet és küzdősport egyaránt, mely a birkózásra és különösen a földharcra fókuszál. Ezen irányzat az egyik származéka a 20. sz. elején kialakult Kodókan dzsúdónak, amely önmagában véve is egy mostanában fejlesztett rendszer (alapítva 1882) és maga is összetett japán dzsúdzsucu iskolákon alapszik. Mint a dzsúdó, azt az elvet követi, hogy a kisebb és gyengébb személy sikeresen megvédheti magát a nagyobb, erősebb támadóval szemben, úgy, hogy ízületfeszítéseket (rögzítéseket) valamint fojtásokat alkalmaz rajta. A bjj-t lehet önvédelem, sportbirkózás (gi, no gi) és MMA céljából gyakorolni. A sparring (szperring) és valós gyakorlatozás, kiképzés nagyon fontos szerepet játszik a kiváló teljesítményben a versenyen, és az „éles” helyzetben való helytállásban.

Kezdetek

Az irányzat Micujó Maedával kezdődött, aki egy dzsúdó mester, és Kodókan tag volt. Maeda volt az egyik azon öt Kodókan földharc specialista közül, akit a dzsúdó alapítója, Dzsigoró Kanó kiküldött a tengeren túlra, hogy terjesszék és ismertté tegyék a művészetét a világon.

Maeda Brazíliába érkezése után találkozott egy befolyásos üzletemberrel Gastao Gracie-vel aki segített neki letelepedni. 1916-ban a fia, Carlos Gracie 14 éves kora ellenére megnézett egy Maeda bemutatót a Teatro da Pazban és úgy döntött, hogy megtanulja a művészetet. Maeda elfogadta a fiatal Carlos-t tanítványául. Később Carloshoz csatlakozván a fiatalabb testvére Hélio is elkezdett Maedánál tanulni. Így lettek ők ketten a brazil jiu-jitsu két alapítója, pátriárkája.

A harc stílusa

A bjj-ban nagy hangsúlyt kap a földharc és a befejező fogások, amikbe beletartoznak az ízületfeszítések és a fojtások. Ezek megtalálhatóak még sok más sportágban is: olyanokban is, ahol hangsúlyos a földharc és olyanokban is, ahol nem. Az elv a következő: egy nagyobb, erősebb ellenfél legtöbb előnye abból származik, hogy az messzebbre „elér” és erősebbek az ütései, ám mindezek hatástalanok a talajon való birkózáskor.

A bjj a technikák széles választékát tanítja, arra hogy hogyan vigyük a harcot a földre egy fogás után. Amint az ellenfél a földön van, számos manőver (és ellen-manőver) áll a rendelkezésre hogy „beleirányítsuk” az ellenfelet egy befejező technika alkalmazásának megfelelő helyzetbe. A domináns pozíció elérése a földön a bjj stílus egyik fémjele. Ez a pozíció magában foglalja a guard (az őr) pozíció hatékony használatát annak érdekében, hogy lentről megvédjük magunkat és a „passing the guard”-ot (az őr elhagyása), hogy fenti helyzetből domináljunk a side control, mount és a back grab pozíciók segítségével. Ez a „manőverezési és manipulálási” rendszer egy olyan („mozgékony”) sakkjátékhoz hasonlítható, amelyet két tapasztalt hivatásos játékos játszik. Egy befejezés, feladásra késztetés azonos a sakk-mattal.

A submission

A submission fogások többsége két tág kategóriába sorolhatók: ízületfeszítések és fojtások. Az ízületfeszítés általánosan azt jelenti, amikor „elszigeteljük” az ellenfél egyik végtagját és a testhelyzetünkkel olyan emelő erőt hozunk létre, amely arra fogja késztetni az ízületet, hogy kimozduljon a normális állásából. A nyomást kontrolláltan kell kivitelezni és fel kell függeszteni, ha az ellenfél nem tud szabadulni a fogásból és kopogással jelzi a vereséget. Ezt tehetik verbálisan, vagy kopogással (azaz kopogni az ellenfélen, a szőnyegen, vagy akár saját magukon többször). A fojtások– miután megszünteti az agyba menő vérellátást – eszméletvesztést is okozhat, amennyiben az ellenfél nem adja fel (nem kopog) elég hamar.

A submission fogások egyik kevésbé ismert típusa a kompressziós zár, vagy feszítés, ahol az ellenfél izma egy kemény, nagy csonthoz (általában a lábszár- vagy csuklócsonthoz) van hozzányomva, erős fájdalmat okozva ezzel. Ezek a fajta feszítések általában nem megengedettek versenyben az izomszövet szakításának magas kockázata miatt. Ezen kívül ez a fajta feszítés gyakran túlnyújtja az ízületet az ellenkező irányba, szétszakítva ezzel azt.

Ízületfeszítések, ízületi „zárak”

Míg számos ízületfeszítés engedélyezett, a legtöbb verseny tiltja, vagy korlátozza némelyikük, vagy összességük használatát. Ebbe beletartoznak a térdek, csukló és gerinc feszítése. Ennek az az oka, hogy a hajlítások, amelyek szükségesek ahhoz, hogy fájdalmat okozzanak az ellenfélnek majdnem ugyanazok, mint azok a hajlítások, amelyek komoly sérüléseket okozhatnak. Azok az ízületfeszítések, amelyekhez a térd csavarása szükséges (úgynevezett csavart térdfeszítések, vagy olyan technikák, mint a csavart bokafeszítések) általában tilosak a versenyeken, mivel ezek sikeres kivitelezése szinte mindig tartós károsodást eredményez, amely műtéti beavatkozást kíván. Ehhez hasonlóan a gerinc ízületi „manipulációi” is általában tilosak a velük járó veszély miatt: a nyakcsigolyák összetörhetnek, vagy a helyükről kiugorhatnak. A lábfejfeszítések megengedettek a szinttől függő mértékben. Ugyanakkor, a legtöbb ízületfeszítés, úgymint a csukló, könyök, váll, vagy boka megengedettek, mivel jóval több rugalmasság van ezekben az ízületekben, és e zárak elég biztonságosak, hogy versenykörülmények között is használhassák.

Ezzel szemben a véráramot elzáró fojtások elvágják az agyi vérösszeköttetést az ellenfélben, ezzel gyors eszméletvesztést okoznak, de nem károsítják a belső szerveket. „Choked-out”-nak (eszméletvesztettnek) lenni így tehát relatív biztonságos, mindaddig, amíg a fojtást elég hamar elengedik az eszméletvesztés után, így a vér vissza tud jutni az agyba, mielőtt az oxigénhiány káros állapota beállna. Mindezek ellenére ezeket nem lehet ellenőrzés nélkül gyakorolni.

Edzés módszerek

Az, hogy a sport bjj a földön való befejezésre úgy összpontosít, hogy az edzés alatt nem használja a ütéseket oda vezetett, hogy az ezt gyakorlók teljes sebességgel és erővel gyakorolhatnak, megközelítve azt az erőbedobást, amit igazi versenyen használnak. Az edzés módszerek közé tartoznak:
• a technikai gyakorlatok, amelyek esetében a technikákat egy nem ellenálló ellenfélen gyakorolják be.
• elszigetelt barátságos gyakorló mérkőzés, amelynek keretében csak egy bizonyos technika, vagy technikák sorozata használható az ellenfél teljes ellenállásával szemben (Paszoparó)
• és a teljes gyakorló küzdelem, ahol mindkét szembenálló fél megpróbálja befejezni az ellenfelét, bármilyen szabályos technika használatával. (Luta, fight)